Kicsinyke testamentum (részletek)
I.
Most, kilencszázkilencvenhatban,
Én, Varró Dániel diák,
Lógást, lapítást abbahagytam,
Bevégezvén az iskolát,
Számomra megszűnt egy világ,
- Fordulhat-e sorsom naposra? -,
Hűlt helyemen legyen virág
E csöppnyi testamentumocska.
II.
Egy tanteremben üldögélek,
Befúj a szél az ablakon,
Belül már szárnyat bont a lélek,
Kakukk egy őszi hajnalon,
Hittem, hogy lesz oly alkalom,
Mikor szivemre gyűlne minden:
Azt gondoltam, hogy itt lakom,
S lám, mégis el kell mennem innen.
III.
Pedig szerettem idejárni.
Mikor még szinte csillagos
Az égbolt, elindulni, várni,
Hogy jönne már a villamos;
Az ember persze hajlamos
Mérgelődni, míg van, a kincsen.
Jaj, minden olyan kajla most!
Silány rímként nyekeg a nincsen.
….
Az
elköszöngetés balladája
Belőletek hogy mit se látok
Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen
Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.
Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.
|
Varró Dani az
AKG-ban,
1999-ben
Fotó: Szabó Imre
Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban végeztem
- avat be Dani arra a kérdésre, hol nevelik a
költőpalántákat. - Az eleve olyan hely, ahol már az
elején az a fontos, hogy kreatív, nyitott gyerekeket
vegyenek fel. A tanárok is jó fejek voltak. Főleg a
magyartanárom, aki, ha rossz volt a vers, keményen
kritizált. Kevesen tudják, hogy a családban nem is
Dani volt az első költő, hanem a testvére.
Először a nővérem írt verseket, még általános
iskolában. Én meg irigykedtem, hogy milyen sikeres,
úgyhogy féltékenységből kezdtem el írni. A nővérem
aztán felhagyott az egésszel, mert nagyon hamar
beleesett abba a csapdába, hogy hirtelen az iskola
házi költője lett. Feladatverseket kellett írnia az
osztálytársakról, költenie kellett az iskolanapra,
úgyhogy jól megutálta, és abba is hagyta, bár most
újra ír, és a mesekönyvemet is ő illusztrálta.
A szülők nem rettentek meg, amikor kiderült
rólad, hogy nem leszel topmenedzser?
Anyukám szomorú volt, mert a bankári pályát
képzelte el a számomra, mivel általánosban jó voltam
matekból. Bízott benne, hogy valami jól kereső
polgári foglalkozást választok, de már beletörődött,
hogy nem lesz belőlem rendes ember.
Nők Lapja Magazin
2004. július 14. |
|